Kovács Sára Angliában tanul divatkommunikációt. Egy egyetemi projekt keretében a Lee-vel közreműködve készült egy divatfotózás, amihez a Szputnyik Vintage darabjait is felhasználta.
Melyik egyetemen tanulsz, és miért választottad ezt a szakot?
Jelenleg Angliában a De Montfort University-n tanulok divatkommunikációt és stylingot. Hosszú volt az út, mire megtaláltam ezt a szakot és vele együtt a valós érdeklődésemet és képességeimet. Már kiskorom óta különös kötődés volt köztem és a ruhák közt, és ez a kötelék a mai napig sem változott. A divat az egész életemet végigkövette, több iskolai feladatomat is ebben a témakörben készítettem, voltam gyakornok Makány Márta divattervezőnél, aki már a kezdetektől mentorál, illetve Bognár Hajnalka stylistnál, így volt lehetőségem betekintést nyerni a szakmába. A gond az volt, hogy se a tervezést se pusztán a stylingot nem éreztem magaménak igazán, de azt pontosan nem tudtam megfogalmazni, hogy mi is az, amit keresek. Ekkor javasolta Márta, hogy nézzek körül Angliában az egyetemeken, amihez akkoriban ugyan nem sok motivációm volt, de rövid keresés után rátaláltam a mostani szakomra, amibe első látásra beleszerettem.
Mit takar pontosan a divatkommunikáció és mi volt az, ami leginkább megfogott benne?
Sokszor bajban vagyok még ennek a pontos és rövid definiálásával. Amit tanulok, azt úgy írnám le, mint a marketing vizuális és kreatív része. Kapunk egy briefet, amire a saját koncepciónkkal és válaszunkkal kell előállnunk, úgy hogy az megfeleljen a brifben lévő kikötéseknek. Sokszor készítettünk magazint, lookbookot, kis divat filmet, editorial fotózásokat, de kellett csináltunk már installációt, kiállítást, weboldalt, illetve közösségi médiás kontentet is. Minden, ami ezeken a felületeken történik megfontolt és átgondolt döntések alapján kommunikálja az adott üzenetet a stylingtól elkezdve az utolsó betűig. A cél mindig a brand vagy személy által kívánt üzenet pontos közvetítése az adott célközönség és a potenciális vásárlók felé, ez a divatkommunikáció lényege.
Ami engem nagyon megfogott a szakban az az összetettsége, és hogy szabadon mozoghatok benne. Rengeteg különböző területen próbálhatom ki magam és teljes mértékben tőlem függ épp melyikre helyezek nagyobb hangsúlyt. Így derült ki például, hogy a fotózáshoz is egész jó szemem van, illetve a rendezésben és történetmesélésben is ígéretesek a képességeim.
Miért pont a Szputnyikból választottad a ruhákat, mi tetszett meg benne?
A Szputnyik már akkor is az egyik legmenőbb vintage boltként volt számon tartva, mikor még gimibe jártam és ebből a hírnévből a mai napig nem vesztettek. Mikor ruhák után kutattam, kimondottan Lee márkát kerestem. Bármit, ami Lee. A vintage boltok jó kiindulási pontnak tűntek, és be is jött a várt eredmény, mert ahogy a Szputnyik online keresőjébe beírtam a márka nevet rögtön több találatot is kaptam, legnagyobb örömömre. Mikor elmentem az ingekért körülnéztem hátha találok még mást is, ami passzolhat a koncepciómba. Így találtam meg a cowboy karakterem öltözetének nagyrészét, a gyönyörű világos bőr western csizmát és a széles fonott övet, amik csodás kiegészítőivé váltak a szettnek. Szuper dolgokat lehet a Szputnyikban kapni, ezentúl az a végtelen kedvesség és segítőkészség, amit az egész ruha elvitel és visszahozatal alatt tapasztatam, csodás. Vásárlói élmény 10/10.
Milyen hangulatban telt a fotózás?
A fotózás nagyon jó hangulatban telt, ahogy az nálam általában lenni szokott. Az elején kicsit be kellett melegíteni, mert kissé hűvös volt odakint, de a modelljeim nagyon jól állták a körülményeket és kiválóan teljesítették a feladatot, különösképpen, hogy nem profikkal dolgoztam együtt. Nem volt egyszerű dolguk a lovakkal, meg kellett velük barátkozni, és nagy figyelmemmel lenni irántuk, hisz érzékeny állatok, de valójában ez is volt a lényege a koncepciómnak: a kapcsolódás. Ami azt hiszem meg is valósult a fotózás alatt.
Mit gondolsz, milyen szerepük van a használt ruháknak a divatiparban?
Azt gondolom, hogy egyre nagyobb szerepe lesz, illetve van már most is a használt ruháknak. Mint azt mára már a legtöbben tudjuk a divatipar iszonyat mennyiségű hulladékot termel csak a szabásból lehullott maradékokból és a már nem hordott, nem eladott ruhákból. A becslések szerint 2030-ra 134 millió tonna textil kerül majd a szeméttelepekre évente, ennek nagyrésze a nem használt, kidobott ruhákból származik. Szerintem ezt még kevesen tudják, de legtöbbször, azok a ruhák is egyenesen a szeméttelepekre kerülnek, amiket mérethiba miatt, vagy csak, mert nem tetszik visszaküldünk a boltokba. Így a vintage és a secondhand boltok rendkívül fontos szerepet töltenek be abban, hogy a ruhák tovább bent maradjanak a rendszerben, ennek fontossága csak még tovább fog nőni. Illetve az összes tervező és otthon varrni szerető számára egy kifizetődő dolog, ha valami régiből dolgoznak és új értelmet, életet adnak egy-egy ruhának. Alapvetően is azt gondolom jobban meg kéne becsüljük azt, ami körülvesz minket és kidobás helyett a helyrehozásra kellene megoldást keresnünk.
Mik a kedvenc vintage márkáid?
Nehéz lenne kiemelni bármelyiket, mivel pont az a jó bennük, hogy mindenhol valami újat találhat az ember és sosem tudja épp hol talál rá arra, amit keres. Azt mondjuk nagyon értékelem és előnyben részesítem, ahol gyorsan és egyszerűen átlátható a rendszer akkor is ha online keresek valamit épp, szóval itt megint csak a Szputnyikot említeném. De ha magamnak keresek valamit mostanában legtöbbször a nagymamám és édesanyám gardróbja a legnagyobb vintage lelőhely.
Hogy jött a Lee márkával való közreműködés, és mit szólnak ahhoz, hogy használt Lee cuccokat használtál fel és nem újakat?
Tulajdonképpen ez a projekt egyegyetemi feladat keretén belül valósult meg. Sokszor kapunk valós brief-eket, azzal az céllal, hogy a való életre készítsenek fel minket és ne érjen meglepetésként, ha egy új feladatot kapunk kézhez. Ilyen feladat volt a Lee projekt is, ahol a Lee kifejezetten a sokszínűségre és inkluzivitásra fókuszálva szerette volna népszerűsíteni az új fenntarthatóság jegyében készült kollekciójukat, illetve a környezet kímélő törekvéseiket a Z-generáció körében. Mivel a ruhákat magunknak kellett biztosítani és beszerezni, így kicsit nehezebb dolgunk volt, hiszen a Leenek nincs is önálló márkaboltja Magyarországon, illetve Angliában is összesen kettő található. Ennek okán különböző helyekről kellett összevadásznom az egyes darabokat. Amúgy a Lee elég komolyan veszi a fenttarthatósággal kapcsolatos teendőket. Szerintem abszolút nem az a márka, akinek az az érdeke, hogy minden héten valami újat vegyél náluk, ez azért az áraikban is megmutatkozik. Emiatt azt gondolom, hogy nem bánják a használt ruhák felhasználását, hisz az is mind az ő történelmükhöz kötődik. De szerintem ez megint csak azt mutatja, hogy valóban kiváló minőségben gyártanak, ha a ruhadarabjaik ennyi év után is szinte hibátlanok és megállják a helyüket az új kollekciók mellett is.
